Női erő, női őserő születése

posted in: Olvasószoba | 0

Emlékszem az első éjszakánkra. Halványfényű lámpa mellett csodálkoztunk rá egymásra. Lassú, csendes egymáshoz érkezés volt, mint a mély vizű folyók sodrása, egy olyan pillanatban, amely megállíthatatlanul közeledett felénk, elkerülhetetlenül léptetve minket a sorsunk felé, melyben meg voltunk írva egymásnak.

Meg volt írva a pillanat is, amikor először tekintünk egymásra, ruhát és félelmeket elengedve, annyira a jelen pillanatba élve, hogy nem is éreztük az órákat, amiket együtt töltöttünk. Már hajnalodott, amikor elaludtunk egymás mellett.

Szépségesen szép pillanat volt, megélnem azt, ahogy óvatosan érsz hozzám, mintha félnél, hogy érintésre eltűnik, hajnali páraként szertefoszlok, mintha ott se lettem volna, álombéli ígéret csupán.

És mert ott akkor annyira óvatos volt minden mozdulatod, mintha pillangó szárnyat érintenél, bennem ki tudott nyílni valami, önmagam törékenységének tudata, a szépségben és gyengédségben lakozó energia, a női erő.

Női erő van a rügyező fákban

Női erő van a nyíló virágban

Női erő van a mosolyunkban, ami megállítja a férfiban az időt és ezáltal a harcot. Mintha egy pillanatra megállna a világ, minden ami fontos, ott van annak a nőnek a mosolyában, az arcában, a szépségében, a vonásokban, ami lágy és íves, és ilyen módon valami egészen más, mint a férfi metszett pillantása.

A női erő ott van a lépteinkben, ami akkor jön ki igazán, amikor nyári reggelen a hűvös füvön sétálhatunk. Távol minden rohanó pillanattól, beleolvadva az élménybe, ahogyan a fűszálak simogatják a talpunkat, és megfeledkezve minden sietősről, átadjuk magunkat a csendes örömnek, a fű harmatának és a nap melegének, és ahogy a hűs a talpunkon keresztül, a meleg a mosolyunkon keresztül találkozik, valahol odabent a Magban találkozik, egymás körül áramlik, örül a szívünk.

Ebben az önfeledt pillanatban átragyog valami a Nőn, a Nőiesség minden varázsa, amit ha egy férfi meglát, hálát ad az istennek, hogy vannak még teremtett csodák ezen a bolygón. Belőlünk ragyogó Nap és Hold.

És ez ad valami megfoghatatlan, finom hatalmat a nő kezébe, őserejének kibontásához. Olyan ez a hatalom, mintha egy szál fonal lenne a kezemben, a szövőszékbe illesztve, és én finom mozdulatokkal szövöm a kelmét, sorsunk fonalát, női bölcsességgel, szerelemmel, szenvedéllyel, és ha kell olyan méltósággal, hogy el ne felejtsd, szívednek királynője, nem pedig szolgálója vagyok.

Mert a női erő, a női őserő tudja megkoronázni királyát.

Csak saját méltósága révén.

Női erejének tudatában.

Ehhez ketten kellünk, Te aki pillangó-szárnyként érintesz, és Én, aki ebben kibonthatom önmagam. Így egymásnak leszünk beavatói, szövetségesei, szerelmei és szeretői.

Egymásnak királynője és királya.

Egymásért.

Ha szakrális női közösségbe szeretnél csatlakozni, várunk szeretettel ITT

Bábity Viki

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük